A Generál együttes 1971-ben alakult a Zé-Gé (Zene Gimnázium) és a Ferm tagjaiból. Átlagéletkoruk 20 év volt, bár Révész Sándor 18 évesen csatlakozott a zenekarhoz. Ezért is ragadt rá a Kölyök becenév, bár a lelkes hölgyrajongók Alexként is emlegették. A zenekar hamarosan fuzionált három lánnyal. A Mikrolied vokál a Magyar Rádió Gyerekkórusának tagjaiból alakult. Bódy Magdi, Várszegi Éva és Herczku Annamária, mellet Selényi Hédi és Szigeti Edit is tagjai voltak a későbbi felállásnak.

A Generál eredeti felállásában Novai Gábor előzőleg a Zé-Gé-ben basszusgitározott és énekelt. A Ferm együttesből igazolt át  Karácsony János szólógitár-ének,  Reck Lajos-dobok,  Ákos István ritmusgitár-zenekarvezető. Bár a zenekar legnagyobb értékét a fantasztikus vokális hangzásban kereshetjük, nagyban hozzájárult a  sikerekhez a szólóénekes Révész Sándor (Zé-Gé) különleges hangszíne és James lágy hangon interpretált lírai dalai.. Várkonyi Mátyás (Zé-Gé) billentyűs hangszerek-ének) csak 1973-tól játszott a zenekarral , mivel 1971-től két évet a Néphadseregben tevékenykedett, min katonazenész. A sikerekhez azonban nemcsak a dalok előadása, de a két szerző: Novai és Várkonyi, valamint Miklós Tibor szövegíró által írt dalok is nagyban hozzájárultak.

Az igazai berobbanást az 1972-es Ki Mit Tud megnyerése és a Táncdalfesztivál (Mit tehet az ember) első díja hozta. Első lemezük a Staféta és koncertturnéik sikere alapján, egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy az év legnagyobb felfedezettjeinek számítottak. Szinte gyerekfejjel csöppentek be az akkori cenzúrázott és fafejek által sakkban tartott zenei világba. A hetvenes években a pop és rock zenészek egyébként sem tartoztak a "rendszer" kegyeltjei közé. A médiákat kiskirályok uralták, terrorizálva az úgynevezett "könnyű zenét". Egy tollvonással vagy egy szemöldökrántással, fejek hullhattak a porba, és útlevelek kerülhettek a szemétkosárba.

A Generál sem tartozott az államilag pátyolgatottak közé, de egyszerűen nem lehetett rögtön "kicsinálni"az együttest, mert a rajongók szeretete életben tartotta őket. Az első generációs bandák mellett, mint az akkori Illés vagy Omega, a Generál azonnal az élmezőnybe került a hetvenes évek popzenéjében. Elsők között használtak látványos show elemeket, Ők voltak az elsők, akik merészen, látványos show elemekkel dobták fel a műsort, és a képzett zenei háttér mellett előadói képességeikkel még a nyugati zenei berkekben is labdába rúghattak. Hollandiában az első helyen álltak az "Everybody join us" című slágerükkel. A vasfüggöny mögül azonban szinte lehetetlen volt a tovább lépés a nyugat-európai zenei piac fele.

A magyar ORI (Országos Rendező Iroda) turnék mellett a zenekar NDK-ban és Lengyelországban is ismertté és közkedveltté vált. Szinte állandóan utaztak. Óriási stadionokban léptek fel és számos TV show-ban szerepeltek. Együtt játszhattak az akkori Angliában óriási sztárnak számit Middle of the Road-dal és a Smokie-val. A tomboló sikerek ellenére a Generált elkezdték minden oldalról fúrni. Egy ideig nem készíthettek saját rádió felvételt, mert összebalhéztak a Rádió könnyűzenei osztályának akkori vezetőjével. A második nagylemezüknél a Lemezgyár megpróbálta ellehetetleníteni a zenekart. Igazgatói sugallatra még a lemezborítójukra is egy temetést idéző, lila krizantémokból font halotti csokor került.

Az Interkoncerten belül is elkezdett fagyni a levegő és a jól menő szekér egyre göcsörtösebb utakra került. Természetesen a tagcserék sem tettek jót a Generál karrierjének, de úgy látszik az egyre nehezedő nyomást nem tudta mindenki elviselni. Először Ákos István zenekarvezetője ment szerencsét próbálni Amerikába. Reck Lajos Svédországba ment zenélni, és helyette Póta András (Gezarol, P.Mobil) jött dobolni. Később James azaz Karácsony János a szólógitáros átigazolt a  Lokomotiv GT-be. James zenei világa olyan meghatározó volt, hogy távozása hatalmas érvágást jelentett a bandának. Paczáry Károly került a helyére, aki nagyon képzett és tehetséges gitáros, de James jellegzetes énekhangját már senki nem tudta pótolni.